-Zelgadis-san várj meg! - Amelia rohant a kiméra után. - Most hova sietsz?
-Hát nem érted? Az összes létező dolgot felkutattuk.... mindent.... nincs ezen a földön több remény hogy visszaszerezzem az eredeti alakomat....
-És akkor most mi lesz? - Amelia egy percre megtorpant a menetelő kiméra mögött.
Zelgadis érezte a lány megilletődöttségét, megfordult és bátorítóan rámosolygott.
-Azt egy szóval sem mondtam hogy feladom.... irány a Sárkányok Királysága!
-A Sár.... - Amelia kimeresztette tengerkék szemeit de aztán felpattant - Akkor irány a Sárkányok Királysága!

Nem tudták azonban hogy a királyságra hatalmas gyász borult. Az uralkodót gyászolták. A világban felbukkant egy hibrid faj, amelynek mind a mazokuk mind a sárkányok mind az emberek az ellenségeik. Mind fizikai erőben mind varázserőben vetekedtek a két fajjal. A király egy ellenük folytatott csatában esett el.
Feleségére, a királynéra maradt az ország. Ám lelki ereje kevés volt hogy egyedül folytassa és teljesen összeroppant. Ideje nagy részét ágyban töltötte vagy a férje sírja felett zokogott.
Az egész irányítás az egyetlen örökösre, a királyi pár egyetlen lánya, a hercegnő nyakába szakadt. Bár erősnek és határozottnak mutatta magát, de még nagyon fiatal volt egy ilyen feladathoz. Csupán 120 éves, ami sárkányok között nagyon zsenge kornak számított.
A széles folyosó kihalt volt. Egy lányon kívül senki más nem tartózkodott ott. Hosszú  aranyhaja, finom vonásai és drága kelméből készült, díszes ruhája nemesi származásról árulkodott. A folyosó falait hatalmas freskók díszítették. A lány az egyik ilyen freskó előtt állt. A képen egy gyönyörű, fiatal nő ült egy díszes fotelban. Mellette egy minden női vágyálmot megtestesítő férfi. Mindkettejük haja aranyszínben ragyogott, bár a férfié talán egy árnyalattal világosabb volt. A festő oly mesterien ragadta meg a királyi pár arcán érzelmeket hogy a szerelem minden egyes pillanatát ábrázolta. Mert bárki aki ránézett a képre tudta: ez a két ember szereti egymást.  A lány nagyot sóhajtott, majd egy másik képre emelte a tekintetét. Saját zafírkék szempárjával találkozott, amik korát jóval meghazudtoló komolyságról tanúskodtak.
- Hercegnő? - valaki kilépett a lány melletti ajtón.
- Igen? - a hercegnő összerezzent, mintha valami tiltott dolgon kapták volna. - Doktor Úr! Hogy van az édesanyám?
- Sajnálom Filia hercegnő... de attól tartok még jó darabig nem veheti át az ország irányítását. Az állapota kritikus.
- Értem... - szomorúság csillant Filia szemében.
- 3 nap múlva ismét meglátogatom. Kérem próbáljanak teljes nyugalmat teremteni neki. - az orvos meghajtotta magát és távozott.
Filia megsemmisültem állt és nézte anyja szobájának ajtaját. Még csak nem is láthatta.... csak mikor aludt. Édesanyja benne is az apját látta s minden alkalommal rohamai lettek ahányszor a lányára pillantott. Filia lehajtotta a fejét, s egy ezüstszínű könnycsepp cseppent a padlóra. De a következő pillanatban toppantott egyet, felszegte a fejét és ismét felvette azt a rideg arcát amit koronahercegnőként viselni szokott mindenkivel szemben.

- Siess Amelia... - fordult hátra Zelgadis.
Szegény kis hercegnő szinte loholt a kiméra után... hiába a lábak hossza sajnos sokat számít. Zelgadis felnézett az égre és már érezte is az esőcseppeket az arcán.
- Meg fogsz fázni... - nézett Ameliára - Keresni kellene egy fedett helyet.
- Nem fogok...
- Ááááh, aztán megint állhatunk napokig egy fogadóban míg meggyógyulsz...
- Sajnálom...
- Nem azért mondtam. - Zelgadis elnézett másik irányba. A világért sem vallotta volna be hogy aggódott Ameliáért.
- De akkor se szoktam túl gyakran megfázni.... - mormolta Amelia dacos arccal.
- Jaj te.... - Zelgadis elmosolyodott és megborzolta a fejét.
- Naaaaaaa, ha nem vetted volna észre már nem vagyok gyerek!
- Akkor mi vagy?
- Felnőtt. Nemsokára betöltöm a 18-at.
- Akkor miért nem a kérőiddel foglalkozol Saillune-ban?
Amelia egy pillanatra ledöbbent a hirtelen kérdésen.
- Hát... mert nem szeretnék kötelességből férjhez menni.
- Lassan vénkisasszonynak fognak tartani.... - hallatszott Zelgadis hangjából hogy viccnek szánta. - De nézd csak.... ott egy barlang. Tölthetnénk ott az éjszakát.
Majd meg sem hallgatva a hercegnő felfortyanó válaszát a barlangba sietett.

A Sárkány Királyságban már felkelt a nap mikor az őrök egy gyanús alakot véltek felfedezni a várárok mellett. Hosszú fekete köpenyével, lila hajával és botjával feltűnő jelenségnek számított.
- Áljj, ki vagy!
- A nevem Xellos. A Demon Lordok üzenetét hozom, a királynővel kell beszélnem!
- Egy mazoku... - súgta oda az egyik őr a másiknak. - Értesítsétek a hercegnőt.