Második fejezet: Kényszerszövetség
Krie 2012.02.06. 22:24
2. fejezet: Kényszerszövetség
- Egy mazoku?! - Filia felpattant a székéből. - Azt mondja tárgyalni akar az édesanyjával. A Demon Lordok üzenetét hozta. - Hát rendben. Bocsássátok a trónterembe... de figyeljétek minden mozdulatát! - ezzel Filia kiment a szobából és ő maga is a trónterembe sietett.
- Zelgadis-san.... lehet hogy mégsem túl jó ötlet a Sárkányok Birodalmába menni.... háború van. - nézett fel Amelia Zelgadisra. - És? - az említett még csak rá se nézett. - Besétálunk a csatatérre? Most nincs velünk Lina... jujj képzeld, a múltkor írt hogy kisbabájuk lesz Gourryval! Meg kellene látogatni őket! - Nem igazán érdekel... - De Zelgadis-san! Ez csodálatos dolog! Soha nem gondoltál bele milyen lehet a karodban tartani egy olyan kis apróságot? - Amelia önkéntelenül is bölcsőt formált a kezében. - Nem. - De miért? - Nem tartozik rád.... - De soha nem is szerettél volna? Zelgadis mélyet sóhajtott. Amelia úgysem fogja békénhagyni amíg kitér a kérdései elől. - De... - Tudtam én! -Amelia sokatsejtően elmosolyodott. - Elég ebből! Megyünk a sárkányokhoz. Ha nem akarsz nem kell velem jönnöd. - Hogy egyedül odaengedjelek?! Mégis minek nézel te engem?! - Saillune hercegnőjének... - Először az Igazság Bajnoka vagyok, aztán kiráylány.
- Mit parancsol? - Filia a trón mellett felállított kisebb széken ült. Arca komoly volt, tekintete jeges. - Xellosnak hívnak. A királynővel kell beszélnem. - A királynő egészségi állapota nem engedi hogy irányítsa az országot. Én vagyok a régens. - Sajnálom hercegnő, de azt kaptam parancsba hogy a királynővel kell beszélnem. - Akkor látom nem fogunk dűlőre jutni... - Ennyire nem fogadóképes az édesanyád? - Nem fogok egy mazokunak magyarázkodni... - Ó, micsoda előítéletesség... tán csak tehetek valamit... ha megbocsátasz, felkeresem az Úrnőmet és vázolom neki a helyzetet.... - ezzel Xellos eltűnt. Filia dühödten szorította a szék karfáját, majdhogynem összeroppantotta. Mindennél jobban gyűlölte a mazokukat. Ám alighogy feleszmélt, Xellos ismét ott állt előtte. - Nem voltál valami sokáig távol... - Mintha ezt eléggé bánná, hercegnő. Xellos erre csak egy sötét pillantást kapott. - A lényeg, beszéltem az Úrnőmmel és ő konzultált a többi Lorddal. Hajlandóak tárgyalni veled. - Nos, kíváncsian várom a feltételeiket. - Átmeneti békét ajánlunk. A hibrid faj mindkettőnket veszélyezteti. Komoly károkat okoztak a mi és a ti csapataitokban is. Összefogást ajánlunk. - Összefogást? Sárkányok és mazokuk között? - De egy a feltételük. Kijelölnek melléd egy társat, akivel konzultálsz. - Vagyis? - Csaták terveit együtt kell kidolgoznotok, mindig az arany középutat keresni ami mindenkinek a hasznára válik. - Rendben. Átgondolom. - Csak nyugodtan... - Hogy értesíthetlek a válaszról? - Egyszerű. Hívj hangosan a nevemen, itt a trónteremben. - Rendben. - Filia felállt, jelezve hogy részéről véget ért a beszélgetés. Xellos féloldalasan elmosolyodott, szemeit utoljára a hercegnőre emelte, majd eltűnt. Filia fáradtan lerogyott a székre és aranyszínű hajába túrt. - Most mit kellene tennem?
|