2. fejezet: Kényszerszövetség

- Egy mazoku?! - Filia felpattant a székéből.
- Azt mondja tárgyalni akar az édesanyjával. A Demon Lordok üzenetét hozta.
- Hát rendben. Bocsássátok a trónterembe... de figyeljétek minden mozdulatát! - ezzel Filia kiment a szobából és ő maga is a trónterembe sietett.

- Zelgadis-san.... lehet hogy mégsem túl jó ötlet a Sárkányok Birodalmába menni.... háború van. - nézett fel Amelia Zelgadisra.
- És? - az említett még csak rá se nézett.
- Besétálunk a csatatérre? Most nincs velünk Lina... jujj képzeld, a múltkor írt hogy kisbabájuk lesz Gourryval! Meg kellene látogatni őket!
- Nem igazán érdekel...
- De Zelgadis-san! Ez csodálatos dolog! Soha nem gondoltál bele milyen lehet a karodban tartani egy olyan kis apróságot? - Amelia önkéntelenül is bölcsőt formált a kezében.
- Nem.
- De miért?
- Nem tartozik rád....
- De soha nem is szerettél volna?
Zelgadis mélyet sóhajtott. Amelia úgysem fogja békénhagyni amíg kitér a kérdései elől.
- De...
- Tudtam én! -Amelia sokatsejtően elmosolyodott.
- Elég ebből! Megyünk a sárkányokhoz. Ha nem akarsz nem kell velem jönnöd.
- Hogy egyedül odaengedjelek?! Mégis minek nézel te engem?!
- Saillune hercegnőjének...
- Először az Igazság Bajnoka vagyok, aztán kiráylány.

- Mit parancsol? - Filia a trón mellett felállított kisebb széken ült. Arca komoly volt, tekintete jeges.
- Xellosnak hívnak. A királynővel kell beszélnem.
- A királynő egészségi állapota nem engedi hogy irányítsa az országot. Én vagyok a régens.
- Sajnálom hercegnő, de azt kaptam parancsba hogy a királynővel kell beszélnem.
- Akkor látom nem fogunk dűlőre jutni...
- Ennyire nem fogadóképes az édesanyád?
- Nem fogok egy mazokunak magyarázkodni...
- Ó, micsoda előítéletesség... tán csak tehetek valamit... ha megbocsátasz, felkeresem az Úrnőmet és vázolom neki a helyzetet.... - ezzel Xellos eltűnt.
Filia dühödten szorította a szék karfáját, majdhogynem összeroppantotta. Mindennél jobban gyűlölte a mazokukat. Ám alighogy feleszmélt, Xellos ismét ott állt előtte.
- Nem voltál valami sokáig távol...
- Mintha ezt eléggé bánná, hercegnő.
Xellos erre csak egy sötét pillantást kapott.
- A lényeg, beszéltem az Úrnőmmel és ő konzultált a többi Lorddal. Hajlandóak tárgyalni veled.
- Nos, kíváncsian várom a feltételeiket.
- Átmeneti békét ajánlunk. A hibrid faj mindkettőnket veszélyezteti. Komoly károkat okoztak a mi és a ti csapataitokban is. Összefogást ajánlunk.
- Összefogást? Sárkányok és mazokuk között?
- De egy a feltételük. Kijelölnek melléd egy társat, akivel konzultálsz.
- Vagyis?
- Csaták terveit együtt kell kidolgoznotok, mindig az arany középutat keresni ami mindenkinek a hasznára válik.
- Rendben. Átgondolom.
- Csak nyugodtan...
- Hogy értesíthetlek a válaszról?
- Egyszerű. Hívj hangosan a nevemen, itt a trónteremben.
- Rendben. - Filia felállt, jelezve hogy részéről véget ért a beszélgetés.
Xellos féloldalasan elmosolyodott, szemeit utoljára a hercegnőre emelte, majd eltűnt. Filia fáradtan lerogyott a székre és aranyszínű hajába túrt.
- Most mit kellene tennem?