|
Témaindító hozzászólás
|
2010.12.26. 18:49 - |
Ezaz erdő rejti el Taforshia városát. Ezen a helyen nagyon könnyű eltévedni és tele van számtalan veszéllyel. Egy titokzatos szörny tartja rettegében az erdő mélyén élő telepeseket.. |
[150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
- Ugyanmár... az nem te hiábád... hány éves is voltál akkor? 10? Meg mire Taforashiából eljuthatott a hír Seyruunba, szerintem már mindegy is volt... *filózik* |
Tudod mikor Taforashiát ez a kór sújtotta.... Seyruun nem tett meg mindent hogy segítsen.... |
- Bűntudat? - nagy chibiszemekkel néz, de úgy gondolja, ha Amelia nem akarja elmondani, nem firtatja... |
Nem.... csak itt mindig olyan rossz érzésem van...... talán a bűntudat..... |
*mögélép* - Valami baj van, Amelia-san? |
"jó pár hét utazás után végre megérkeztek Taforashiába. Kicsit lefékez mikor meglátja az ismerős romokat. Még mindig rossz emlékeket kelt benne e hely" |
*Órák múva ismét magához tért. Mikor oldala fordítota a fejét, szembetaláltamagát Filiával, aki nem festet valami jól. Valahogy sikerült úgy fordulnia, hogy megfoghassa a lány kezét és minden energiáját bele vetve elteleportálta magukat Sellentinába, de oda is a Cefieed szentélybe * |
* végigfekteti Xellost a földön, majd ő is úgy elzuhan mellette, mint akit lekaszáltak. * - Köszönöm a masnit, és mindent, és...* Xellosra néz, majd a pislákoló amulettre a ruháján, és Xellos haján visszatükröződve látja, hogy a homlokán is villog.* - Én tényleg csak... *odabújik* - egy kicsit...*megint elkapja egy köhögőroham* - nem lesz ez így jó....*lehunyja a szemét* |
- Nem... azzal kezdődött, hogy behódoltam Dynastnak.... de.... a masnidat visszaszereztem *egyy halvány mosollyal a lány felé nyújtja* Tessék... varázslat mentes..... *megint megremegett a teste, majd hirtelen erőtlenl nehezedett Fiia karjaiba... a sok megerőltetés teljesen kiütötte* |
- Nem igaz...*ad egy puszit Xellosnak* - megint nem tudtam, mikor kellene csendben maradni... és az egész egy idióta masnival kezdődött... aminek semmi értelme nem volt. |
- Nem.. mittam volt....gyenge vagyok... minden...ezért történt... |
*hirtelen-támadós nagy ölelés* - Úgy örülök, hogy élsz! * majd felnéz, és megint elszomorodik* - Bocsáss meg... ezt mind miattam kellett elszenvedned... |
- Sajnálom... hogy... aggódnod... kellett ... értem... |
*chibiszemekkel hallgatja, majd leüti a fejét* - Én annyira... féltem, hogy... elveszítettelek... |
- Nem...tudom... igazából... amikor Sherra először nekemesett.. azt hittem meghalok.... de felajánlotta, hogy kijuttat minket, ha cserébe megmutathatja.... Dynastnak, hogy ő a tökéletes... úgy tűnik............nagyon.......... féltékeny lett....rád.... tehát nekem ..... megkellett halnom... hogy aztán... rávegye...Dynastot... arra, hogy úgy tudnának téged megkínozni ha .... velem együtt... kiraknának valhová.... Sherra túlzottan féltette a helyét.... ostoba..... de ennek hála..... túléltem.... vagyis csak remélem.... a mérgezés még... mindig........ |
* még mindig kell neki pár pillanat, hogy reagálni tudjon, de az is csak ennyi* - Hogyhogy...? |
- Fi-chan...*erőtlenül végig simít a lány arcán* ... nem ... haucinálsz *kicsit, de mégis egésztestében megremeg*... élek... |
* erőtlen kis nevetés* Imádok hallucinálni... * még mindig nem hiszi el, hogy Xellos él.* |
- Ne engedj el....elviszlek...Sellentinába.... |
[150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
