|
Témaindító hozzászólás
|
2010.10.05. 19:47 - |
Sairaag egykori legendás városára ma már csak ezek a romok emlékeztetnek. Itt küzdött meg Lina Inverse és csapata Rezo másolatával és Phibrizzoval, a Pokol Szolgájával. A romos épületek alatt számtalan titkos alagút vezet pókhálószerűen. Középen pedig magányosan áll a Szent Fa kiszáradt teste. Vajon újjáéled Sairaag valaha? Vagy a gonosz használja fel céljai elérésére? |
[411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
neked is...már ha aludtál valamennyit *örömmel látom, hogy Amelia a saját sebeit is begyógyította, de nem nagyon mutatom ki* most mi legyen? Filia nélkülünk indult Xellos után, és szinte bárhol lehetnek, szóval nem sok esélyünk van utánuk menni |
Jó reggelt "kedvesen rámosolyog" |
*hosszú órákkal később ébredek fel és egy pillanatra el is vakít az ablakon beragyogó napfény és a szemem elé kapom a kezem* |
"teljesen meggyógyítja a sebeit és feltölti energiával, ő is elmosolyodik miközben kisimít egy tincset az alvó Zelgadis arcából. Majd ő is a falnak dől és a szemben lévő ablakból bámulja a napfelkeltét" |
*a falnak döntem a fejem, lehunyom a szemem és halvány mosoly húzódik ajkaimra. fel sem fogom, hogy a következő pillanatban már el is szundítok* |
"letérdel Zel mellé és elkezdi gyógyítani, kellemes melegséget ad az egész testébe" |
talán jó lesz *óvatosan belesünk, és szerencsénkre üres, és egész biztonságosnak tűnik. leülök az egyik fal mellé. nem tagadom, nagyon jól esik leülni, pedig nem is mentünk sokat. úgy érzem nem sűrűn akarok halálközeli állapotba kerülni, főleg ha ennyire legyengülök tőle* |
Nézd csak! "egy kis épületre mutat ami valaha egy istálló része lehetett" |
*meglepődök, mikor Amelia átkarol, de tény ami tény, könnyebb így* ha nem is házikó, de legalább valami védett hely legyen |
"hátulról átkarolja Zelt úgy támogatja" Már pirkad... talán találunk egy kis kunyhót ami átvészelte az itt történteket.... |
*lassan, de biztosan elindulok a kijárat felé. menek közben egyszer megállok, mert köhögnöm kell, de utána nem állít meg senki, és kijutunk a szabad levegőre. a tiszta esti szél kicsit visszahozza az életerőm, de erre most nincs idő. valami biztonságos helyet kéne találni* |
"felcsillan a szeme" Rendben ^^ |
*rövidet sóhajtok* rendben...akkor, ha találtunk egy biztonságos helyet, ahol pihenni is tudunk, akkor hagyom hogy meggyógyíts...így jó lesz? |
"mély sóhaj, lesüti a szemét, a földet nézi" Persze.... jobb ha megyünk.... |
*egy lemondó sóhajjal megforgatom szemem, de hagyon hogy meggyógyíts, viszont többet nem engedek, csak a kezem. mikor rendbehozod, ellépek és kimegyek az ajtón. körbenézek, hogy mik vannak itt, de szerencsére semmi érdemleges, csak pár régi holmi* legalább nincs több szörny |
Nem pazarolom.... a fehér mágia használata nem visel meg.... kiskorom óta ezzel foglalkozok.... mutasd.... "odamegy Zelhez, a karján lévő nagyon csúnya gyulladt sebet kezdi el gyógyítani" |
ne pazarold az erőd *igaz, voltam már jobban is, de azért nem olyan vészes a helyzet. ha menni tudok, még ha bizonytalanabbul is, akkor nincs nagy gond* |
Zelgadis-san.... pihenned kellene még.... "aggódva néz fel rá" És begyógyítani a sebeket.... |
jól vagyok *vetem oda Ameliának, talán kicsit durvábban a kelleténél, és fölállok. kissé még bizonytalan léptekkel az egyik ajtóhoz lépek és kilesek. sehol semmi mozgás. Talán egy időre végre nyugtunk lesz.* |
"sóhaj" Mutasd a többi sérülésedet Zelgadis-san.... |
[411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
