|
Témaindító hozzászólás
|
2010.10.05. 19:47 - |
Sairaag egykori legendás városára ma már csak ezek a romok emlékeztetnek. Itt küzdött meg Lina Inverse és csapata Rezo másolatával és Phibrizzoval, a Pokol Szolgájával. A romos épületek alatt számtalan titkos alagút vezet pókhálószerűen. Középen pedig magányosan áll a Szent Fa kiszáradt teste. Vajon újjáéled Sairaag valaha? Vagy a gonosz használja fel céljai elérésére? |
[411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
Amélia, mindent bele... próbálkozz még a gyógyítással* egy kicsit érintéssel lök bele egy pici fehér mágiát, majd Xelloshoz siet, és megtámassza, orra ne essen.* Tarts ki! Mit segítsek? |
*hiába Amelia erős varázslata, légzésem és szívverésem lassul. ezzel a méreggel úgytűnik, az ő fehér mágiája nem sokat tehet* |
"odafut Zelhez, azonnal elkezdi gyógyítani, az előbbi varázslat maradékát is beleadja" Gyerünk.... Zelgadis-san.... |
Most, hogy a láncok eltűntek, már legalább felállni fel tudott, de így is majdnem visszaborult. Amelia fehér mágiája rá is kihatot. Ilyenkor útálta nagyon, hogy papnők vanak a közelében. Tett előre egy tétova lépést, de megszédült és térdre esett. - Ez nem igaz! - gondolta- Ennyire gyenge már tényleg nem lehetek. Ha most nem harcolok mind meghalunk... bár mondjuk ezután a sok szerencsétlenekdés után Zeras-sama lesz az aki megöl... |
*mikor elengednek a láncok erőtlenül a földre esek, és ott is maradok. nem kell sok és soha többet nem térek magamhoz* |
*feléjük szalad*Nem hagylak itt titeket! * Megpróbála leszedni a fiúkról a láncokat, de nem sikerül. Amélia valamennyire ébren van, de hiába próbálja gyógyítani, mintha nem is hatna...* Mi van veletek? *nagyon ideges lesz* Mit csináltál velük te rusnya dög?*kiáltja Sherrára* |
Fénye tisztaságnak..... vess....vess vég.... vess véget a rontásnak!!! "az oldalán lévő talizmánból fehér fény tör elő és megtisztítja a szervezetét, egyúttal a szárnyas szörnyek se bírják ki az ekkora fehér mágiát, kb. mintha égetné őket a fény, elengedik Xellost és Zelgadist" |
- Filia... menekülj... menj innen! |
*Sherra a meglepetéstől és a fájdalomtól elengedi Filiát és ezzel a pillanatnyi kihagyással megszűnik a bénító átok is* |
"megpróbál beszélni, mintha egy varázsigét próbálna elmondani" |
*megint megpróbálok kiszabadulni, de elég szánalmas a próbálkozásom* A...me...li...a *suttogom halkan és újból elvesztem az eszméletem. immár testem egészében fertőz a méreg* |
Ne, Hagyd őket!!! *bénító varázs ide-vagy oda... erőt vett magán, és egy hatalmasat csapott Sherra arcába a buzogánnyal, csak éppen arra nem számított, hogy nem tud elmenekülni* |
- Jaj dehogy hagyom abba! Hát nézd csak azt a kis szerelemspárt hogy aggódnak egymásért! Azt ne mondd, hogy nem élvezed! Vagy talán sajnlod őket? Mert akor te is kaphatsz a fájdalmukból! - azzal örült kacaj közepette Xellos felé irányította ártó mágiáját. |
*magamhoz térek, de ködös a világ, Amelia mégis a látóterembe kerül* Ame...lia... *súgom erőtlenül, de többre nem vagyok képes, így is félő hogy azonnal visszaájulok* |
"a rángatózástól a méreg még jobban szétterjedt a testében, már éppenhogy tud csak lélegezni" |
Sherra... hagyd abba! Semmi értelme fölösleges áldozatokat szedni! Miattam vagy itt nem? Rendezzük le... csak mi ketten! - hangja nem hatott valami meggyőzően, tekintve, hogy örült, hogy még élt, de akkor se volt más választása mint kihívni Sherrát. Ezzel legalább még menthette a menthetőt. |
Azt nem tehetem! De mivel nem választottál.. azt hiszem jobb ha a leggyengébbel kezdem... - Még be se fejezte a mondatot, tekintete máris Ameliára esett, aki ezután vonaglani és sikítani kezdett. |
Filia! *kiáltok fel meglepetten, de már nem sokáig "ugrálhatok". a méreg tovább terjed, és az én látásom is elhomályosul. túl sokszor vagyok mostanában kiütve. hiába rovom meg magam, a következő pillanattal fejem előre bicsaklik és elsötétül előttem a világ* |
*mikor meglátja a többieket, még a bénítóvarázslaat is értelmét veszti, úgy lebénul. Xellos és Zel megkötözve, előbi több sebből vérzik, utóbbi karján ronda zöld forradás, mint amilyen az ő arcán volt, Amélia a földön, láthatóan nincs magánál. Próbálna odamenni de Sherra visszahúzza, ránéz: hagyd őket békén!*kiáltja* |
Sherra, Filiával a kezében feltünt a csata színhelyén, s ettől egycsapásra leálltt a szörnyek és a mutánsok támadása. Kárörvendően nézett végig áldozatain, majd Filiához fordult.
- Nos.... kisasszony, ki legyen az első? |
[411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
