|
Témaindító hozzászólás
|
2010.10.29. 15:44 - |
Szóval, amit Lináék sikeresen leromboltak* morog a programra* |
[442-423] [422-403] [402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
*elgurul a közelből a lendülettől, és most komolyan ott tart, hogy mindkettejüknek vége. Nem tudja ugyan, mennyi értelem szorult ebbe a sárkányba, de ha nem dumálják ki magukat, egész pontosan Wryun nem dumálja ki őket, akkor most bajban vannak, nem is akármekkorába! * |
Már majdnem elérték a kijáratot, de egyszer csak eléjük lépett egy sárkány. Wryun már nem tudott megállni, egyenesen nekiment. Mindketten felborultak. |
* erre már nem szól, túl kimerült ahhoz. Jobban hat ugyan, hogy most már csak fehér mágiát érez, az egész templom, és Wryun is csak fehér mágiát áraszt, de a fekete mágia túl sok volt, és túl nagy dózisú abban a börtönszerűségben. Ebből nem fog egykönnyen felépülni... rohadt szélsárkányok!
Egyre kijjeb kerülnek, de valamiért úgy érzi, nem fog könnyen menni ez a kijutás.* |
- Hát ... ha minden tökéletesen megy, egyszerűen kisétálunk az ajtón. Ha nem, akkor bajban vagyunk. |
*magában mosolyog, de tényleg csak magában, ahhoz, hogy élőben is menjen, ahhoz még kell egy kis erőt gyűjtenie* - Biztos vagy benne... hogy kijutunk? Minden tele van.... *kicsit megremeg, mert rátört egy rövid ideig tartó fájdalom* ...őrökkel-.-" |
- Pedig nem kell félni az ilyenektől... voltam közöttük is eleget ahhoz, hogy tudjam mekkora értelmiszintel állok szemben. XD |
Sárkány: Jól van, jól.... én megyek őrjáratra! * int egyet, és tovább kacsázik*
Filia: *mikor a sárkány jó messzire haladt, kinyöszörgi élete legőszintébb mondatát:
- Wryun... most majdnem megállt a szívem ... >.< *tényleg bepánikolt, mikor jött a sárkány* |
Azért egy ilyen kislánnyal még én is elbírok! De ha kell segítség majd szólok. |
Sárkány: - Hát igen, így van ez.... *bólogat*- Ne kísérjelek el a biztonság kedvéért? Elég kis fiatal vagy, nem tudod, mire kéepsek az ilyen ravasz kis tűzsárkányok. Vigyázz, mert odapörköl ^o^ |
- Hát... tudod a főnök azt mondta elbeszélgetne vele, hátha tud valami fontosat arról a mazokuról ott bent. *csak reménykedik,hogy tényleg mazokut látott a szentélyban* Menni nem tudott, szóval gondoltam elviszem. Tudod hogy van ez.. a parancs az parancs. ^^"" |
- Köszönöm... *bólint, és próbál magánál maradni. Még elég messze van a kijárat. Ki tudja, nem-e veszik észre őket. Minden tagja fáj, kicsit nyöszörög is, mikor az egyik sarok mögül egy sárkányba botlanak.
Sárkány: Hmm, te vagy az új őr? *néz Wryunra, a ruhája alapján állapítva meg a "foglalkozását" - Ez meg a betolakodó kislány lehet. Hová viszed a foglyot? |
- Tudom... de bírd ki még egy kicsit. Amint kijutottunk meggyógyítalak. |
* csak hallgat. Nem is igazán tudna mit reagálni. Kicsit elfordítj a fejét* - Fáj... * böki ki, mint valami kisgyerek, de ami igaz az igaz, tényleg mindjárt megőrült a fájdalomtól, pedig szinte idiili boldogságnak érezte, mikor megszűnt a helyből áradó fekete mágia.* |
- Az a mazoku egyszer csak felkapott és idehozott... Az is aztán a hatamas erejével nem tudott ide bejönni. De jobb is így.... legalább most én menthetlek meg! ;) |
* próbál nem felszisszenni, mikor Wryun hozzáér, és minden apró kis sebébe belenyilal a fájdalom.* - Hogy... kerültél...?? * nem folytatja. Nincs túl sok ereje hozzá, és Wryun ebből is le tudja szűrni, mit akart kérdezni* |
- Akkor nincs más lehetőség. *Felkapjta Filiát és elindul vele kifelé. Az ajtóba érve megáll és óvatosan kikémlel. Egyenlőre senkit se látott, ami jó jel. Ha ez így maradna, amíg el nem érne egy kijárathoz, akkor minden rendben. A szentélybe visszamenni kockázatos lett volna, így keresnie kellett másik kiutat. * |
*pár másodpercig csak bambul maga elé, végül csak megcsóválja a fejét és rettenesetes szégyelli magát.* |
- Nyugi csak én vagyok... Wryun... tudsz járni? |
* Nem igazán van eszméleténél, mikor Wryun elkezdi leszedegetni róla a láncokat. Mikor valamennyire magához tér, annyira megijedt, hogy felsikolt.* |
*Az álca egyenlőre tökéetelsen működött. Az egyik útjába kerülő még azt is elárulta, merre találhatja Filiát. Lassan, de biztosan közeledett a cellák felé. Bár legszívesebben rögtön futásnak eredt volna, vissza fogta magát, arra gondolva, ha most lebukna, akkor ha meg is találja a lányt már biztos nem jutna ki. Így amíg csak oda nem ért, próbált a lehető legnyugodtabban végig menni a folyosókon. Az alagsorba érve azonban, mivel őrt sehol se látott, ahogy csak bírt. Hamar megtalálta a cellát, amit keresett. Be volt zárva ugyan, de mivel ezek a zárak ősrégiek voltak, egy kis erőfezítéssel simán betörte az ajtót. Rettenetesen ötét volt odabent, így eltartott egy kis ideig, mire meglátta a falhoz kötözött Filiát. Rögtön odarohant hozzá. * |
[442-423] [422-403] [402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
