|
Témaindító hozzászólás
|
2010.10.20. 21:59 - |
A városközpontból, szinte bármerre el lehet találni. Sok fogadó és egyéb más szórakozó hely található itt és mindig tele vanak az utcák emberekkel. |
[909-890] [889-870] [869-850] [849-830] [829-810] [809-790] [789-770] [769-750] [749-730] [729-710] [709-690] [689-670] [669-650] [649-630] [629-610] [609-590] [589-570] [569-550] [549-530] [529-510] [509-490] [489-470] [469-450] [449-430] [429-410] [409-390] [389-370] [369-350] [349-330] [329-310] [309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
*szolgám fejére teszem kezem, amennyire egy ennyire tiszta helyen lehet rendbehozom a testét, és összeborzolom a haját* életben vagy, pedig még a pecsétje is rajtad volt *fölkelek és egész vidáman rádmosolygok* nem ilyenek miatt vagyok itt, szórakozni jöttem, régen jártam Sellentinában |
- Nem igazán... Dynast-sama varázslata teljesen tönkretette a fizikai testem. De ez most nem fontos. ismét szégyent hoztam Zeras-samara. Megint legyőztek. ToT |
*felemelem kezem, egy pillanatra elgondolokzom hogy megnézem Xellos emlékeit, de mégsem teszem, csak homlokon pöckölöm* rendben vagy? |
- Zeras-....sama. *köhög* Köszönöm... - hangja erőtlen volt. Örült, hogy Zeras segített rajta, most viszont félhetett, hogy úrnője kikérdezi arról, hogy mi votl Dynastnál. |
*mivel odahaza unatkoztam, úgy döntöttem teszek egy látogatást drága szolgámnál. megjelenik képmásom a tükörben, majd szép lassan kilépek a sík lapján* mindjárt jobb itt kint... *törökülésbe vágom magam szolgám feje mellett, és szórakozottan végisimítok a pecséten* látom rövidpórázon próbál tartani, de ne aggódj, ennek véget vetünk *réfektetem tenyerem a jelre, ami felizzik és lassan halványulni kezd* |
Órák múlva felébredt. Nem azért, mert kialudta volna magát, egyszerűen csak pokolian fájt a Dynast által rajta hagyott pecsét. felállt és a tükör elé sétált, hogy megnézze hogyan állnak a sebei. Azok nagyrésze eltűnt, csak egypár súlyosabb maradt rajta, na meg persze Dynast pecsétje. Egy hitrtelen ötlettől vezérelve lehunyta a szemét és elkezdett egy varázslatot, amivel reményei szerint leszedhette volna a pecsétet. A jel felizzot és egy pillanatra csakugyan eltűnt. De aztán újra megjelent, mégpedig lassan megint csak belevályva magát a bőrébe. Ezzel egyidőben pedig a fájdalmai megsokszorozódtak. Felordított, megtántorodott és a földrezuhant. Mindeközben pedig Dynast kárörvendő röhögését hallotta. |
-jáájj, ez így nem mehet tovább! * felpattan, majd az ágyhz siet, ahol felveszi a gömbös sapit, meg a palástot.* - Hát, marad ez a rusnya megoldás...* szétnéz, hogy nincs-e senki, aki megláthaná, majd kiugrik az ablakon, de mielőtt földöz csapódna átváltozik, és elröppen az aranysárkányok templomába* |
-Ostoba mazoku! * puffaszkodott* - Ha segíteni próbálnék, neki az sem... wááh* morog. *- De.... ezt nem okozhatták Valbazard papjai... ez valami más... mit titkolhat? Jaj, Istenem, csak semmi baja ne legyen...* azon törte a fejét, h mit tudna csinálni, de semmi sem jutott eszébe* |
Erőtlenül ledőlt az ágyra. Nem tudott mást csinálni, várta, hogy vége legyen ennek. - Végülis a dolog 2 esélyes... vagy belehalok vagy nem... |
* valamennyire felocsúdott, majd az ajtóra nézett, és dühös szemeket meresztett a semmibe. Egy rántással kiszabadította a szoknyáját(egész pontosan letépte, de mind1) és bement a szobájába. Remélte, hogy Xellosnak semmi baja nem lesz, de ha lenne, se tudna vele mit kezdeni, azok után, h így elküldte a fenébe...* |
Egy nagyobb köhögő roham fogta el, miközben megtette az ajtótol az ágyig tartó távolságot. Egész testében remegett. Nem csak a fájdalomtól, de a félelemtől is. Dynastnak már megint nem volt jobb dolga mint vele szórakzoni. Ráadásul pont így pont most és pont Filia szeme láttára. Nem akarta, hogy bárki is így lássa, főleg azok után amik mostanában történtek. Érezte, hogy kezdi elhagyni az ereje oylan volt mintha megakarna fulladni, de mégsem. Ismét egy köhögő roham... a teste egyre jobban elhagyta magát. |
* kiesett az ajtón, és hallotta, ahogy Xellos kulcsra zárja maga után. Egy végtelennek tűnő percig csak ült a földön, és az ajtót nézte. Megpróbált felállni, de valami visszarántotta. Odanézve látta, hogy a szoknyáját is sikeresen sikerült az ajtó közé csukni. Hallotta,ahogy Xellos köhög odabent. Már megszólalni sem mert. Csak nézte a földet. Totál besokkolt* |
- Semmi! - teljesen kiakadt. Rákiabált Filiára, de nem azért, mert a lány tett volna valamit. Egyszerűen neki már ez is sok volt nemhogy még Filia akadékoskodása is. A teste megremegett. Vért köhögött. Ekkor már tényleg nem akarta, hogy a lány továbbnézze. Egyszerűen a megmaradt erejével kilökte őt az ajtón. |
*el sem jut az agyáig, amit Xellos mondott* - Xellos-sama... mi ez? - kérdezi a megszokottnál oktávval magsabb hangon* |
- Filia- halálra vált aracl felé néz -menj ki.. |
* most már totál a plafonon van, rendesen beijedt* - Xellos-sama... * óvatosan lenyomta a kilincset, és benyitott. Az első látvány totál lesokkolta: Xellos hátán, vérvörös foltban egy furcsa szimbólum "díszelgett". * Az ajtónak támaszkodott, mielőtt hanyattesne* - Uramisten.... |
* nem kap választ* - Xellos? * megint kopog, de kezd pánikba esni* |
[909-890] [889-870] [869-850] [849-830] [829-810] [809-790] [789-770] [769-750] [749-730] [729-710] [709-690] [689-670] [669-650] [649-630] [629-610] [609-590] [589-570] [569-550] [549-530] [529-510] [509-490] [489-470] [469-450] [449-430] [429-410] [409-390] [389-370] [369-350] [349-330] [329-310] [309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
