|
Témaindító hozzászólás
|
2010.10.29. 15:44 - |
Szóval, amit Lináék sikeresen leromboltak* morog a programra* |
[442-423] [422-403] [402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
* Egyik sokadik magához térés után már úgy érezte, ennél fájdalmasabb nem lehet az itt-tartózodása. A sebek, amiket felfedezett magán, egyre rondábbak, és sötétebbek lettek, teljesen úgy néztek ki, mintha megégette volna magát. Felemelte a fejét, de ugyanaz a látvány fogadta, ami eddig is. Sötét van, előtte rácsok, ő pedig teljesen a cella hátához van láncolva, gyakorlatilag mozdulni sem tud. Felnyögött*
- Csak legyen már vége... *morogta* |
- Ne kiabálj már. -.- Ha meghalják, hogy itt vagyunk, lejönnek ide és akkor aztán sose jutunk be, ha csak.... *meghallotta az ajtó halk nyikorgását, ami azt jelentette, hogy a sárkány arréb lépett. Gyorsan felnyomta hát és kilesett. Az őr, most valamivel arrébb, a Cefieed szobor mellett állt, háttal neki. Úgy gondolta itt az alkalom, hogy bejusson a templomba. Gyorsan fel is húzta magát, MAJD gondosan és félig-meddig hang nélkül visszazárta az ajtót. Óvatosan elindult kifelé. Egy oszlop mögé érve megbújt és körül kémlelt. Még vagy 3 sárkány volt ott az előzőn kívül és egy Démon Lord? Nem tudta eldönteni, de nem is akarta. Az volt a lényeg, hogy most mindenki ezzel a valakivel volt elfolalva, ami pedig tökéletesen elősegítette az észrevétlen tovább jutást. Pillanatokon belül el is ért a kifelé vezető ajtóhoz. Kilépett rajta, de rögtön beleütközött egy őrbe. Mielőtt az bármit is tehetet volna, jó erősen az arcába öklözött. Ellenfele hátra tántorodott és olyan szinten elvesztette az egyensúlyát, hogy hátraborult és beverte a fejét a falba. Elájult. Wryun gondolt egyet és gyorsan lekapa a sárkányról az egyenruháját, MAJD felvette. Kicsit szűk volt, de legalább így feltűnés nélkül közlekedhetett. Most már csak azt kellett kitalálnia, hogy hova zárhatták be Filiát.* |
* még egy fél óra, és eljutott arra a szintre, hogy most aztán bármit megtenne csak kijusson onnan. Még Dynastot is arconpuszilná, ha az lenne a feltétel, hogy kiengedjék, de érezte, ahogy egyre jobban emészti a fekete mágia. A bőrén apró kis foltokban égési sérüléshez hasonló sebek látszottak, és borzasztóan fájtak. Megpróbált már mindent, a láncok nem engedtek, sőt, csak még erősebben szorítottak.* |
- Nehogy azt mondd, hogy belehalnál az erőlködés be. -.- Csinálj valamit és nymás Filiáért. |
- Persze... puszta kézzel lelököm majd az ajtóról azt a több tonnás sárkányt, nem? Azért meghallni még nem akarok... várnunk kell amíg elmegy onnan. |
- Ott vagy már? *ordított türelmetlenül Wryun után, mikor meghallotta a hatalmas puffanást, amit a sárkány okozott* |
*ki les a titkos átjáró templomba nyíló végén, de a visszazuhan, ugyanis az átjárót fedő ajtóra, rálép egy sárkány.*
- remek... most aztán várhatok amíg elmegy. |
// hát az előbb nem léptem át, okos vagyok-.-//
* már órák óta bent rohad abban a cellában, amiben hagyták. Majdnem minden rosszullét-tünetet összeprodukált ezidő alatt, szédülést, hányingert, fejfájást, ájulást, de most éppen magánál volt. Valamennyire már megszokta a szeme a sötétet, így látta, ha valami sárkány bekukkatott, hogy cinkelje, de miután egyiknek sem adott választ, elmaradoztak, így már jó ideje nyugta volt tőlük. Csak az az átkozott fekete mágia volt, ami nem hagyta nyugodni, és ezek a rosszullét-rohamok is csak igazolták a feltevését, hogy a sárkányok nem megölni akarják, egyszerűen csak presztizskérdés nekik, hogy ő szenvedjen.* |
* már órák óta bent rohad abban a cellában, amiben hagyták. Majdnem minden rosszullét-tünetet összeprodukált ezidő alatt, szédülést, hányingert, fejfájást, ájulást, de most éppen magánál volt. Valamennyire már megszokta a szeme a sötétet, így látta, ha valami sárkány bekukkatott, hogy cinkelje, de miután egyiknek sem adott választ, elmaradoztak, így már jó ideje nyugta volt tőlük. Csak az az átkozott fekete mágia volt, ami nem hagyta nyugodni, és ezek a rosszullét-rohamok is csak igazolták a feltevését, hogy a sárkányok nem megölni akarják, egyszerűen csak presztizskérdés nekik, hogy ő szenvedjen.* |
- Hahaha.... *inkább nem is mond rá semmit, csak elindul befelé. Jobbnak látja nem azzal húzni az időt, hogy ilyesmiken veszekedjen.* |
- Ha nem Filiáról lenne szó, hidd el nem is érdekelne annyira a dolog, hogy a te segítségedet kelljen kérnem. |
- Nahát... a nagy Xellosnak az én segítségemre van szüksége... ugye tudod, ha nem Filiáról lenne szó, nagyon nem érdekelne mit akarsz tőlem? |
- Filia bement megkereseni azt a Cefieed féle szent kardotokat, de már órák óta nem jött ki én meg nem tudok bemenni, szóval lódulj és derítsd ki mi van vele! |
- Mi van? Egyáltalán minek hoztál ide? Legalább magyarázatot adj, ha már ilyen hirtelen idehoztál. -.- |
*újra megjelent a Filia álltal mutatott "titkos"* bejáratnál, ezúttal már a kapálózó Wryunnal együtt.*
- És akkor most itt szépen bemész. *előre löki* |
~kösz, hogy emlékeztetsz, vén hülye~ gondolta magában. Annál rosszabb, hogy most az egyszer igaza van a főpapnak. Ezt a helyet tényleg nem neki találták ki. Csak idő kérdése, és neki annyi. A fekete mágia kinyírja. Nem tehet ellene semmit. Kicsit meghúzza az egyik kezét. A lánc pár centit enged, de azután rögtön a húsába vág, és szinte marja. Amennyire a sötéthez már valamennyire hozzászokott szeme engedi, megnézi. Ez nem fog szétpattanni fizikai erőtől, sem fehér mágiától.
Felsóhajt. Rosszul áll a szénája.* |
Főpap: Látom a fekete mágia még az ilyen tiszteletlen kislányoknak is képes befognii a száját....helyes... szép lassan elemészt majd. *mondta, majd sarkon fordúlt és elindult kifelé* |
- Bocsánat... tudhattam volna, hogy az ilyen ván szatíroknak már szőr nőtt a fülébe... azon folyik ki a tudományuk is. *egy picit felszisszen, de tényleg csak egy picit. Nem adja meg a főpapnak azt az örömet, hogy jajgatni hallja.* |
Főpap: Mit mondtál kislány? Rossz a fülem, tudhatnád... az ilyen erőtlen kis cincogásokat nem hallom meg! *Egy kárörvendő vigyorral letudva érzi a témát és büszke magára,h okosat mondott* |
* felemeli ugyan a fejét, mikor meghallja a főpap hangját, és úgy tesz, mint aki figyel, de nem fogja fel, miről hablatyol az öreg, és összességében is csak azon jár az esze, hogy mennyire elküldené a papot az anyjába. Mikor jut a tudatáig, hogy mit mond a főmuki, fáradtan elmosolyodik, és HALKAN (direkt, de még mennyire XD ) kinyögi: - A Főpap úr.... bizonyára... megint abban a tévhitben él... hogy valami elméset mondott... |
[442-423] [422-403] [402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
