|
Témaindító hozzászólás
|
2010.10.17. 21:55 - |
A hatalmas tökéletes és fenséges Dynast Grausherra (Haou-sama) pompás jégkastélya, mely az Északi-sark egy elrejtett részén található. Ember még sose járt itt, vagy ha mégis, sose tért vissza. |
[1012-993] [992-973] [972-953] [952-933] [932-913] [912-893] [892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [Korábbi]
*tipikus sárkánymosoly* - Valójában nem most születtél, hanem 1015 éve, előző mestered Zeras-sama, Dynast ez ellenséged, aki valójában ki nem állhat minket, és nem utálod az aranysárkányokat... *felsandít rá* - Hagyjam abba, igaz? Mert képtelenségnek gondolod... |
- Hát ha képtelenséget mondasz akkor bizonyára úgy lesz... |
*ránéz* - Úgysem hinnéd el... azt mondanád, hogy csak egy ostoba aranysárkány vagyok, aki át akar verni... |
- De ha már arra kényszerít a sors, hogy itt legyek... mondd már el mi a fenét keresek itt.... |
* ül a földön a térdét átkarolva, és bólogat. * - Hát persze... *mondja beletörődően* - Nem tudom elhinni, hogy ezt tette veled... *úgy érzi, hiába magyarázkodna* |
- Minket? Ugyan már... te egy aranysárkány vagy.... kizárt, hogy bármi közöm legyen hozzád... meg aztán ... Dynast-sama nem olyan ostoba, hogy a saját embereit akarja elpusztítani... |
- Miért is? Talán azért, mert azon kívül, hogy iderángatott minket, és kitörölte az emlékeidet, még meg is akart minket ölni?... Hát igen, ezért tényleg semmi sértegetni való nincs benne... * szomorú mosoly* |
- Ne... merd... sértegetni Dynast-samat! |
-csóválja a fejét, de nem néz rá* - Teljes agymosás... jellemző erre az alávaló Dynastra... |
- Dynast-sama még csak most teremtett... egyértelmű, hogy még nincsenek emlékeim.... |
- Hát én.... * elhallgat, és hirtelen fogalma sincs, hogy mit mondjon, anélkül, hogy elsírná magát * - Sejtettem... *lesüti a szemét* - Nem emlékszel semmire, ugye? |
- Te meg ki vagy? *visszakérdez a lehető legalapvetőbbet ami eszébe jut arra, hogy egy tök ismeretlen valaki azért aggódik,hogy jól van-e* |
- Mi... mi van veled? *felteszi a lehető leghyülébb kérdést: * Jól vagy...? |
*lassan, alig láthatóan bólint* |
*csak térdelt ott mellette, mint aki megkövült. Először azt hitte, rosszul lát. Aki ott volt az Xellos volt... de valahogy mégsem ő. Kék haj, kék ruha... teljesen "dynastos" lett.
- Xellos-sama... * amíg a fiú nem reagált semmit, ülő helyzetbe emelte, és a falnak támasztotta, de elképzelése sem volt arról, hogy most mi lesz? Tudja egyáltalán magáról, hogy ki? Vagy bárkiről? Mi lehet vele...* - Hallasz engem? |
*Közben az átalakulás a végstádiumba érkezett, bár ettöl függetlenül még mindig remegett a fájdalomtól. Halvány kék, rövid, tépett haja volt és ezzel együtt teljesen üres belülről. Dynast minden emlékét kitörölte.* |
* Egyik rémületből a másikba esett. Annyira dühítette, h semmit nem tud tenni, hogy legszivesebben leköpte volna magát. Xellos mindig tud valamit csinálni, a lelkét is kiteszi, ő pedig olyan haszontalan, hogy az már szégyen. Beszélt valamit Xellosnak, de maga sem tudta, hogy mit. Nagyon meg volt ijedve* |
*A fekete füst ami eddig a fizikai testét volt hivatott alkotni, most elkezdett megváltozni, de minden egyes változással jobban szenvedett tőle. Így se volt tudatánál, most viszont teljesen elvesztette minden képességét, amivel valamennyire felfoghatta volna a körülötte zajló eseményeket. * |
- Szent ég! - * Xellos mellé térdel, és majdnem szívbajt kap. Gondolja, hogy erről beszélt Dynast, de rendesen megijedt. Amennyire tud, összeállít egy kis fájdalomcsökkentő varázslatot a térben, de úgy tűnik, szinte semmit sem hat. * |
*Órák teltek el úgy, hogy csak állt és nézett, tekintve, hogy Dynasttól nem kapott semmilyen utasítást. Aztán egyszer csak mintha valami közvetlen közelről megtámadta volna, megtántorodik és hátra borul, majd elkezd túlvilági hangon ordítani. Az átalakulás megkezdődött. * |
[1012-993] [992-973] [972-953] [952-933] [932-913] [912-893] [892-873] [872-853] [852-833] [832-813] [812-793] [792-773] [772-753] [752-733] [732-713] [712-693] [692-673] [672-653] [652-633] [632-613] [612-593] [592-573] [572-553] [552-533] [532-513] [512-493] [492-473] [472-453] [452-433] [432-413] [412-393] [392-373] [372-353] [352-333] [332-313] [312-293] [292-273] [272-253] [252-233] [232-213] [212-193] [192-173] [172-153] [152-133] [132-113] [112-93] [92-73] [72-53] [Korábbi]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
